A műholdas kommunikációs eszközök a földi szegmens részét képező kézi, hordozható, és állandó telepítésű állomásokból és terminálokból épülnek fel.

4. ábra: A műholdas rendszer felhasználási lehetőségei
A berendezésekről általánosan elmondható, hogy méretük nagymértékben befolyásolja az igényelhető szolgáltatásokat. Ennek az oka az, hogy a nagyobb sávszélességet igénylő alkalmazások igénybevételére nagyobb méretű antennák szükségesek, míg egy 10 kbps-os telefonösszeköttetéshez elegendő egy kézi terminál 10 cm-es irányítatlan antennája.
A katasztrófa bekövetkezését követően a helyi infrastruktúra működésképtelenné válhat az átviteli utak, a kiszolgáló eszközök vagy az áramellátó rendszer károsodása miatt. A mobil műholdas terminálok ilyen esetekben továbbra is alkalmazhatóak, mert azok működése független a földi hálózatoktól. A terminálokkal kis adatátviteli sebességű összeköttetések (beszéd, üzenet, fax, keskenysávú adatátvitel) létesíthetők, amivel a katasztrófavédelmi feladatok végrehajtásának koordinálása biztosítható.
A katasztrófavédelemben alkalmazandó hírközlő rendszereknek elsődlegesen a magas fokú mobilitás feltételének kell megfelelni. Az antenna méretének növekedésével az igénybevehető szolgáltatások száma, az elérhető nagyobb sávszélesség miatt növekszik, ezzel szemben a mobilitás csökken, ezért az adott szituációnak megfelelően kell kiválasztani, hogy kézi vagy hordozható (beépíthető) terminálok használata célszerűbb.

5. ábra: Mobil műholdas rendszerek alkalmazásának lehetőségei
Az eszközcsoport tervezésekor az alacsony és közepes sávszélességű adatforgalomra optimalizált, de mobil rendszer kialakítása volt a cél. A hordozható mobil kommunikációs eszközök kapcsolatot tudnak tartani mozgás közben a gépjárművekben, szállító eszközökön, helikoptereken.

Az eszközök alkalmazásával biztosítható a katasztrófavédelem híradása (tervezés, szervezés, vezetés, irányítás, koordinálás), mert a helyszínen feladatot teljesítők, a katasztrófavédelem munkatársai, a rendőrök, a mentősök, a Magyar Honvédség és az egyéb együttműködő szervezetek állománya igénybe veheti a távbeszélő, mobiltelefon, adatkommunikációs, üzenetküldés, faxküldés, internet szolgáltatásokat. Az összeköttetés fenntartható menetoszlopok, szállítmányok irányítása közben is, mert a rendszer lehetővé teszi a menet közben történő információtovábbítást. Felhasználható még időjárás előrejelzések, szélirányok, helyzet-, csapadék-, és árvízjelentések lekérdezésére, mert a folyamatos informálódás a katasztrófavédelem hatékonyságának a fenntartása érdekében nélkülözhetetlen.
A fixen telepített műholdas rendszerekre abban az esetben lehet szükség, amikor a katasztrófavédelmi munkálatok hosszabb ideig elhúzódnak. A rendszer minden formában képes kielégíteni a híradás igényeit a többcsatornás beszédátviteltől a videokonferenciáig. Az eszközök képesek biztosítani azokat a szolgáltatásokat (PSTN, Internet, LAN, MAN, WAN hálózatok stb.), amelyeket normál körülmények között a földi stacioner infrastruktúra biztosít.

7. ábra: Stacioner műholdas rendszerek alkalmazásának lehetőségei
A fixen telepített nagy nyereségű antennából és az adatfeldolgozást végző berendezésből felépülő rendszer képes a földi infrastruktúra szolgáltatásainak a teljes körű biztosítására (beszéd, adat, valós idejű alkalmazások, szélessávú internet hozzáférés). A mesterséges holdakon keresztül távoli hálózatok (LAN, MAN, WAN, PSTN, PLMN Internet és egyéb gerinchálózatok) kapcsolhatók össze.
Stacioner rendszer akkor kerül telepítésre, amikor a bekövetkezett katasztrófa miatt, az információ továbbításának igénye hosszabb időintervallumban fog fennállni. Az OKF, kórházak, mentőszolgálatok, rendőrség és az elhárításban érintett együttműködő szervezetek (köztük a Magyar Honvédség is) objektumaiban célszerű állandó telepítésű állomásokat alkalmazni.
Ilyen esetekben a mobilitás nem követelmény, ezért a nagy kapacitás eléréséhez szükséges méretű antennák elhelyezésére is van lehetőség (nagyobb sávszélességen több csatorna biztosítható párhuzamosan, így egyszerre nagyobb számú összeköttetést lehet fenntartani a katasztrófaelhárításban érintett szervekkel). Az OKF példájából kiindulva, az objektumból közvetlenül lehet biztosítani a feladatot teljesítők irányítását, az utánpótlás szervezését, egyéb érintett szervezetek informálását, rendőr, mentő és tűzoltó szolgálatok értesítését, ugyanakkor a fontos adatok, jelentések, előrejelzések és szakvélemények szolgáltatásával direkt módon segíteni lehet a katasztrófaelhárítás sikerét.
A VSAT a Telecom General jogvédett meghatározása (szabványa) a nagyon kis nyílásszögű antennával rendelkező földi állomásokra, de tágabb értelemben TDM/TDMA elven működő műholdas hálózatokat jelent, ahol a központi HUB állomáson keresztül a műhold több ezer előfizetőt szolgál ki.
70-es évek végén jelentek meg az USA-ban az első generációs (1983-ig) VSAT rendszerek, amelyek már képes volt a kétirányú kapcsolatok létesítésére, de ehhez akkor még 4 m-es apertúrára volt szükség. A változást a második generáció hozta meg, mert a technológia fejlődésével lényegesen csökkentek az antennaméretek. Majd következett a 3. generációt (a 80-as évek végétől), ahol már az X.25-ös és a TCP/IP szabványokat (protokollokat) is alkalmazták.
A VSAT rendszerek napjainkban elérték azt a szintet (árban és szolgáltatásokban is), hogy új hálózat kiépítése esetében versenyképesek a földi infrastruktúrával.
A rendszer automatizált és sok feladatot software-sen valósítja meg, ezért a szolgáltatások változatossága és folyamatos fejlesztése biztosított. A GEO pályás mesterséges holdakat használó infrastruktúra lefedettsége a lakatlan területek kivételével globális méretűnek tekinthető.
Kis sebességigényű alkalmazásokhoz (n100bps) fejlesztették ki az USAT terminálokat (amelyeknél az antenna mérete a VSAT-hoz képest lényegesen kisebb), azonban nagy sávszélesség eléréséhez arányosan nagyobb kültéri egységre és antennára van szükség.
A hálózatba új végpontok gyorsan bekapcsolhatók és a meglévők könnyen áthelyezhetők. A rendelkezésre állási idő (<99,5%), a minőség (BER 10-7 – 10-12) magasabb a földi hálózatoknál, de van lehetőség a felhasználó igényeinek megfelelő paraméterek kiválasztására is. Egyes szolgáltatások elterjedésének komoly gátló tényezője, hogy a jelterjedési idő feldolgozással együtt meghaladhatja a 400ms-ot hopponként. A meghibásodás lehetőségének csökkentése érdekében a központi HUB állomás és a műholdak sok berendezése duplikált.
A VSAT hálózatban két topológia terjedt el, attól függően, hogy a rendszer milyen mértékben támaszkodik a földi infrastruktúrára.
A csillag topológiában a teljes adatforgalom keresztül megy valamelyik központi HUB állomáson (kéthoppos rendszernek nevezik, mert a jel terjedési útja a következő: földi adóállomás › műhold › HUB állomás › műhold › földi vevőállomás), ezért a jel jelentős késleltetést szenved, így valós idejű alkalmazások szolgáltatására csak korlátozottan használható fel.
Ennek a problémának a megoldására alakították ki a hálós topológiát, ahol a jel a HUB állomást kihagyva, a műholdról közvetlenül a célállomásnak van címezve (ezért egyhoppos rendszernek is nevezik, de a mesterséges holdak vezérlését továbbra is csillag topológiában elhelyezkedő HUB állomások végzik).
|
|
frissítve:
2008-11-01 19:56
|