A vezetéknélküli elektronikus hírközlő rendszerek a katasztrófavédelem vezetési és irányítási rendszer szerves részét képezik, mert lehetővé teszik a mentést végrehajtók mozgósítását és informálását, biztosítják az összeköttetést az együttműködő felek között. A híradás a lakosság számára is nélkülözhetetlen, mert lehetőséget nyújt segítségkérésre, valamint információt közvetít a hozzátartozók helyzetéről, épségéről, biztonságáról.
A kihívást az jelenti, hogy a megfelelő tartalommal rendelkező üzeneteket el tudjuk-e juttatni a különböző helyen tartózkodó címzettekhez úgy, hogy azok információtartalma az átvitel során ne torzuljon, és időben meg is érkezzen.
Saját tapasztalatomból (2006 Dunai és Tiszai árvíz) és a katasztrófa helyszínén feladatot végzők beszámolásaiból kiindulva azt a következtetést vontam le, hogy a legtöbb esetben nem volt egyértelmű az, hogy ki-kivel tartott kapcsolatot, valamint az sem, hogy ki kinek volt alárendelve.
Vezetékes, helyhez kötött hírközlő rendszerek alkalmazásával a katasztrófavédelem kommunikációs igényeinek feltételei nem biztosíthatók, ezért a felhasznált eszközök alapvető követelménye a mobilitás. A híradás, a vezetés és az irányítás csakis vezetéknélküli hírközlő rendszerek felhasználásával biztosítható.
Megtörtént esetek tanulmányaiból kitűnik, hogy a katasztrófa bekövetkezésekor az adott területen ugrásszerűen megnő a kommunikációs hálózat terheltsége. Jól mutatja ezt, hogy pl. szabadtéri rendezvényeken, ahol sokan használják egy időben a mobiltelefont, csak hosszas várakozás után vagy egyáltalán nem lehet hívást kezdeményezni. Ennek oka, hogy adott területen a hálózat kapacitásának korlátja miatt nem lehet több rádiótelefont kiszolgálni.
Ilyen állapot katasztrófahelyzetben is előállhat, ezért a kapacitást úgy kell megtervezni, hogy az a megnövekedett igényeknek is eleget tudjon tenni. A rendszernek képesnek kell lennie az összeköttetés gyors és egyszerű felépítésére, a kapcsolat megbízható fenntartására a rendelkezésre álló sávszélesség dinamikus felhasználásával úgy, hogy párhuzamosan a lehető legnagyobb csatornaszámot lehessen biztosítani. Segítséget jelenthet még a prioritási rend meghatározása is, amivel az elsőbbséget élvező felhasználók a hálózat terheltsége ellenére hívást tudnak kezdeményezni.
Fontos tényező a zavarhatóság, az elektromágneses kompatibilitás (EMC) kérdése, mert az alkalmazott hálózatnak sok más rendszerrel kell párhuzamosan működnie. Ez interferenciát okozhat más eszközök használatában, de saját eszközeink is hatással lehetnek egymásra. Lényeges, hogy a rendszernek megfelelő védettséggel kell rendelkeznie szándékos zavarás ellen is.
A katasztrófaelhárító egységek munkájuk elvégzéséhez a térbeli adatok különböző fajtáit igényelhetik, egy olyan interaktív kommunikációs hálózaton keresztül, ami képes feldolgozni és katalogizálni korábbi katasztrófák eseményeit, jelentéseit, eljárásait, munkálatait, és azt ki is tudja szolgáltatni az elhárítás különböző szintjein dolgozó személyek kérésére. Ez nagyban megkönnyítené a feladatok végrehajtásának folyamatát, hiszen éles helyzetben a döntéshozatal csak megfelelő információk ismeretében lehet megalapozott. Ehhez a különböző digitális térbeli információk, mint digitális terepmodellek, távérzékelési adatok, közműhálózati, vízhálózati, meteorológiai és topográfiai térképek összességének egy helyen, folyamatosan frissítve rendelkezésre kell állnia, hogy katasztrófa esetén fel lehessen használni a munkálatok végrehajtásának megkönnyítése érdekében. Amennyiben az információs rendszerben megtalálhatóak lennének a különböző digitális adatbázisok, úgy a döntéshozatal, a szervezés, az irányítás, a feladatok végrehajtása és ellenőrzése sokkal egyszerűbbé, gyorsabbá és hatékonyabbá válna.
Egységes szabványokon alapuló rendszerre azért van szükség, mert a terepen dolgozók nem tudják elvégezni a különböző adatok, adatformátumok, katalógusok közötti konverzációt. A rendszer megtervezésénél olyan fileformátumokban, interface-ekben és protokollokban kell gondolkodni, amivel a legtöbb eszköz képes együttműködni, anélkül, hogy bármilyen külső hardware-re vagy software-re lenne szükség.
Az adatok terjesztése és széleskörű használata a szakértés egy új szintje, ami a jelenlegi korlátok feloldásához, esetleg megszűnéséhez vezet, de ehhez az információs rendszert tervező csoportnak át kell látnia, hogy a veszélyelhárítás folyamata miként zajlik és, hogy a felhasználóknak milyen adatokra van szükségük.
A rendszernek nem csak az előzőekben kifejtett, hanem számos fizikai követelményeknek is meg kell felelnie. A katasztrófák pusztító hatásainak és a helyreállítási feladatok igényeinek figyelembevételével a hálózatot úgy kell kialakítani, hogy az ne legyen a legkisebb veszélynek sem kitéve.
A hírközlő hálózat tervezésénél és telepítésénél figyelembe kell venni (és lehetőleg nem érinteni) azokat a területeket (vízgyűjtő területek, földrengés által kiemelten veszélyeztet területek, lehetséges terrortámadás helyszínei stb.) és építményeket (nagy látogatottságú épületek, hidak, gátak, ipari komplexumok stb.), amelyek katasztrófa bekövetkezése esetén fokozott veszélynek vannak kitéve.
Az antennáknak, bázisállomásoknak, trönkkábeleknek és kültéri rendszerelemeknek ellent kell tudniuk állni meghatározott sebességű szélnek, viharnak, földrengésnek és hőmérsékleti szélsőségeknek. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezeket a szempontokat a nyilvános telekommunikációs rendszerek kialakításakor is szigorúan figyelembe veszik, mert a tenderek kiírásában külön feltétel a szabványokban megszabott kritériumok szerinti telepítés végrehajtása.
A katasztrófák többségében a rendszerek energiaellátása a legsérülékenyebb, ezért fontos a megfelelő áramforrások és akkumulátorcsoportok használata, amelyek hálózati táplálás megszűnése után kapacitásuk erejéig képesek biztosítani a zavartalan működést. Mivel a beruházás nagysága gyakran nem teszi lehetővé, hogy minden egyes bázisállomáshoz aggregátor kerüljön telepítésre, így azt az időt, amíg a telepek kitartanak és biztosítják a zavartalan működést (ez az idő erősen függ a terheléstől), az áramellátó hálózat mihamarabbi helyrehozatalára kell fordítani.
Tartalékot kell képezni minden területen, hogy az adott bázisállomás esetleges kiesése ne befolyásolja a rendszer működését. Erre azért van szükség, mert egy rádiótorony megsérülése vagy az áramellátás megszűnése az adott terület teljes hírközlését befolyásolhatja. Ezt a problémát a hálózat vezérlésének megfelelő kialakításával meg lehet előzni, úgy, hogy a kieső bázisállomás forgalmát át kell tudniuk venni a szomszédos celláknak. (Ez a megoldás a cellás rendszerek esetében már alkalmazásra került. A Dunai árvíz során az egész Margit szigeten lefedettséget biztosító bázisállomást ki kellett kapcsolni az áramszolgáltatás leállítása miatt, de a szomszédos cellák teljesítményének célirányú megnövelésével a szolgáltatások megszakítás nélkül használhatóak voltak.).
A helyes kialakítás mellett meg kell tervezni a hálózat folyamatos felügyeletét, ellenőrzését, amelyhez megfelelő megoldás jelent a távfelügyelet, mert nem igényel minden helyszínen személyi jelenlétet. Szervezni kell egy olyan szakemberekből álló csoportot, akik hiba esetén személyesen ki tudnak szállni a helyszínre, és gondoskodnak a szakszerű, gyors javításról.
A katasztrófák csoportosítása és részletezése során bemutatásra kerültek azon hatások, amelyek a kommunikációs rendszerek működését befolyásolhatják. Ebben az alfejezetben azok a telekommunikációs hálózatok és szolgáltatások állnak a középpontban, amelyek veszélyhelyzetben kerülhetnek alkalmazásra a híradás biztosítása érdekében, kitérve ezen rendszerek sebezhetőségére, és korlátaira, bemutatva, hogyan tudják kiszolgálni egy esetlegesen bekövetkező katasztrófa kommunikációs igényeit.
Normális körülmények között tökéletesebb rendszert el sem lehetne képzelni a katasztrófa híradásának a biztosítására. Folyamatos összeköttetés számos szolgáltatással, ami ráadásul a többi rendszerhez viszonyítva olcsóbban valósítható meg. Esetünkben azonban ennél sokkal komplexebben kell megközelítenünk a híradás lehetőségeit.
A vezetékes telefon nem hordozható, ami a mobil hírközlés egyik alapkövetelménye. Ugyanakkor egy tökéletesen működő vonalas telefonhálózatot olyan igénybevételre terveznek, hogy egy időben az előfizetők nem több mint 5%-a használja, egyéb esetben nem lehet hívást kezdeményezni. Katasztrófahelyzet esetén ahhoz túl nagy a forgalom, hogy ki tudja elégíteni a kommunikációs igényeket.
A vezetékek könnyen megsérülhetnek, így az összeköttetés megszűnhet. Kisebb településeken még ma is használatosak a villanypóznán húzott vezetékek, amire a szél rádöntheti a fákat, szándékosan megrongálhatják, ellophatják őket, ezáltal nem lesz lehetőség telefonálásra.
Annak ellenére, hogy a vonalas telefonszolgáltatás a fejlett területeken általánosan elterjed, számos olyan község, terület létezik, ahol ez a fajta infrastruktúra nem került kiépítésre (ezzel párhuzamosan a mobiltelefon térhódításának eredménye, hogy a vezetékes szolgáltatások egyre jobban visszaszorulóban vannak).
Az EDR bevezetése előtt a készenléti szolgálatok rádiórendszerei egymástól elkülönítve, külön-külön frekvenciasávokban, saját infrastruktúrájukon keresztül működtek az adott területen kialakított rádióhálózatok felhasználásával.
Magyarországon korábban használt, a mentők, tűzoltók, rendőrség és más készenléti szolgálatok munkáját segítő kommunikációs eszközök többségükben elavult, nyílt, analóg, egycsatornás rádiórendszerek voltak, melyeket a frekvenciasáv túltelítettsége miatt egy adott területen (egy rádiótorony lefedettségi területén) csak korlátozottan lehetett alkalmazni. Még jelentős anyagi ráfordítások árán sem lettek volna képesek a szolgálati igények kielégítésére, pedig egy esetleges katasztrófánál, balesetnél, nagyobb tűzesetnél vagy árvíz idején emberek százainak élete múlhatott volna azon, hogy a készenléti szervek közötti kommunikáció mennyire átjárható. Számos szomorú példa bizonyítja, hogy a nem megfelelő hírközlő rendszer fölösleges (a modern technika segítségével ma már elkerülhető) áldozatokat követelt a veszélyhelyzetbe kerültek és a mentésükre sietők közül.
Egy a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadással foglalkozó tanulmány megállapította, hogy a kommunikációs rendszer technológiai korlátai, sorozatosan fellépő hibái akadályozták a tűzoltókat és a készenléti szolgálatok dolgozóit abban, hogy megfelelően reagáljanak a szeptember 11-i eseményre. Egy másik, ehhez kapcsolódó tanulmány szerint pedig valószínűsíthető, hogy a nem megfelelő készenléti kommunikációs rendszer vezetett 120, a mentési munkában résztvevő tűzoltó halálához.
2006-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen történt lőtértűzben 3 tűzoltó halt meg, ezért az utólagos vizsgálatok között sor került a hírközlő rendszer felülvizsgálatára is. A vizsgálatban megállapították, hogy az alkalmazott rendszerek nem tették lehetővé a hatékony híradást, így közvetetten hozzájárultak a baleset áldozataihoz.
A készenléti és rendvédelmi szervek összehangolt, fejlett telekommunikációs csatornáinak kialakítása elengedhetetlen feltétele a katasztrófahelyzetek és veszélyállapotok hatékony megoldásának.
A magyar kormány az 1031/2003. (IV. 09.) Kormányhatározattal rendelte el a készenléti és a kormányzati felhasználói kör rádiókommunikációs igényeinek kielégítése céljából, a Schengeni Egyezmény követelményeinek megfelelő, és az Európai Távközlési Szabványosítási Intézet szabványa szerint az Egységes Digitális Rádiótávközlő rendszer kiépítését. A rendkívül magas rendelkezésre állást biztosító, zárt rádiótávközlő rendszer célja, hogy olyan professzionális összeköttetést valósítson meg a különféle készenléti és rendvédelmi szervek között, amely gyorsabbá, hatékonyabbá és biztonságosabbá teszi az egyes feladatok végráhajtását.
Az EDR magyarországi felhasználói: Rendőrség, Határőrség, Tűzoltóság, Katasztrófa-védelem, Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság, Pénzügyminisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Miniszterelnöki Hivatal Nemzetbiztonsági Szolgálatok, Egészségügyi Minisztérium, Országos Mentőszolgálat, Magyar Honvédség.
2007. január 31.-ig a teljes országos hálózat elkészült, ami Magyarország területén 94%-os lefedettséget valósít meg.
Az Egységes Digitális Rádiótávközlő Rendszer Magyarországon a TETRA-technológiával valósul meg a 380-400 MHz-es frekvenciasávban. A TETRA professzionális felhasználásra tervezett, nagy kapacitású, digitális, nyalábolt földi diszpécser mobil távközlő rendszer, a csoportkommunikációs szolgáltatások, a mobil telefonálás, az üzenetküldés és a mobil adatszolgáltatások olyan egyedi kombinációja, amely egyetlen rádióegységről elérhető. A TETRA mind szolgáltatásaiban, mind egyéb jellemzőiben rendkívül fejlett technológiát képvisel. Előnye, hogy akadálymentesen képes üzemelni nagy kiterjedésű területen, a háttérzaj kiszűrésével kiváló hangminőséget biztosít, mindig rendelkezésre áll, kevesebb, mint fél másodperces hívásfelépítést garantál, az egyéni hívás mellett csoporthívásra, körözvényhívásra és expressz hívásra, illetve adatátvitelre is alkalmas (státuszüzenetek, GPS helymeghatározási adatok, fájl- és képtovábbítás, adatbázis-elérés). A rádiószolgáltatás automatikus, a felhasználónak elég a saját feladatára koncentrálnia, nem szükséges magával a rádiókapcsolat létrehozásával foglalkoznia, ráadásul bizonyos esetekben hálózati lefedettség nélkül is üzemel (DMO üzemmód: bázisállomás nélküli közvetlen kapcsolat a terminálok között).
A mobiltelefon a 90-es évek egyik legnagyobb technológiai újítása. A GSM használata számos katasztrófahelyzetben kulcsfontosságúnak bizonyult a védekezésben résztvevők számára.
A GSM rendszernek számos előnye van, ami veszélyhelyzetben alkalmassá teszi a kommunikációs igények kielégítésére. Mivel a technológia rádióhullámok segítségével valósítja meg az összeköttetést, így a katasztrófa az előfizető és a bázisállomás közötti utat speciális esetektől eltekintve nem veszélyezteti. A hálózatban viszonylag nagy energiatartalékok (akkumulátorok) vannak, és a szolgáltatatók arra törekednek, hogy a szolgáltatás éves viszonylatban a lehető legkevesebb ideig szünetelhessen.
A katasztrófa három esetben okozhatja a rendszer üzemképtelenné válását:
További problémát jelenthet, hogy az egyes cellákon belül a frekvenciák száma limitált, tehát katasztrófa esetén számolni kell azzal, hogy a hálózat telítettsége miatt nem lehet hívást kezdeményezni és fogadni.
A GSM rendszer rendelkezik két olyan szolgáltatással, amelyek felhasználása a katasztrófavédelemben is előnyös lehet. Ez az SMS – rövid szöveges üzenet és a CBS – cellaüzenet küldésének lehetősége.
A rövid szöveges üzenet a nyilvános mobiltelefon hálózaton keresztül elérhető szolgáltatás, aminek jelentősége a katasztrófa feladatainak végrehajtásakor megnő, mivel manapság az összes készülékkel lehet üzenetet küldeni és fogadni. Mivel az üzenetek átvitele a forgalmi csatornák helyett a jelzéscsatornákon történik, így nagyobb valószínűséggel használható olyan esetekben is, amikor már hívást nem lehet kezdeményezni a hálózat telítettsége miatt.
Bár tovább tart megírni egy SMS-t, mint elmondani ugyanazt telefonon, mégis az üzenetek bizonyítottan megbízhatóbbak még a különösen szélsőséges esetek során is.
A nyilvános mobiltelefon hálózat egyik szolgáltatása, melyben lehetőség van üzenetküldésre egy meghatározott cellán belül tartózkodó összes előfizető számára. A cellaüzenetek katasztrófahelyzetben történő alkalmazása elsődlegesen a lakosság értesítésére és folyamatos tájékoztatására alkalmas, de információt lehet szolgáltatni a mentésben résztvevők számára is.
Magyarországon ez a szolgáltatás nem került bevezetésre, pedig számos veszélyhelyzetben kimondottan hatékony eszköz lehetett volna a katasztrófa megelőzésére. Alkalmazni lehetett volna a 2006. augusztus 20-án bekövetkezett katasztrófában is a helyszínen tartózkodók tájékoztatására, a közeledő orkán erejű szélről.
Összegezve a leírtakat az elektronikus hírközlő rendszerek a mai információs társadalomban nagyon elterjedtek és általánosan elérhetőek, így a mindennapi élet részévé váltak. Annyira megszokott az internet, a vezetékes- és a mobiltelefon szolgáltatás, az, hogy bárki bármikor elérhető, hogy azt feltételezzük a katasztrófa bekövetkezése esetén is változatlan marad a helyzet. A telekommunikációs rendszerek létfontosságával akkor szembesülünk, ha nincsenek, ha a megszokott életvitelünkben az információk továbbítása akadályokba ütközik. Tipikusan ilyen akadályoztató hatást fejthetnek ki a veszélyhelyzetek, mert a hidak elmosásával, a gátak átszakadásával, vagy szándékos átrobbantásával elszakadhatnak a trönkkábelek, a vízszint emelkedésével szünetelhet az áramszolgáltatás, robbanások, földmozgások bekövetkezésével sérülhetnek a kiszolgáló berendezések. A gondolatmenetet követve, a katasztrófaelhárítás sikerének, és a megszokott életvitel visszaállításának érdekében a hírközlő rendszerek helyrehozatalának az első feladatok között kell szerepelnie, de nagy hangsúlyt kell fektetni az átmeneti időszak híradásának biztosítására is. Erre a lépésre előre fel kell készülni!
 |
|
frissítve:
2009-01-10 21:43
|