Biztos ismerős mindenkinek az hozzáállás, hogy munkatársunk fogyókúrára vagy diétára hivatkozva egész nap nem eszik semmit, annak ellenére mégis a "duci" vagy "molett" kifejezéssel lehetne jellemezni alkatát. Az előbbi példát sajnos ráhúzhatjuk arra is, amikor egész nap nincs idő étkezni, mert a munka tempója azt nem teszi lehetővé..
Jelen írásban erre a jelenségre próbálok egy érthető választ megfogalmazni, mellőzve a szakkifejezéseket a könnyebb érthetőség érdekében.
A szervezetnek táplálékra szüksége van, mert abból képezi az energiát, mert a tápanyag alapvető feltétele a működésnek (életnek). Ez nem is kérdés. Az sem kérdés, hogy a táplálék minősége és összetételének aránya (vitamin, ásványi anyag, rost, ballaszt, szénhidrát, telített vagy telítetlen zsír, fehérje...) is fontos a testünknek.
Ami minket jelenleg érdekel az a táplálék mennyisége, kiélezve annak energiatartalmával. Egy átlag embernek napi 2000 - 3000 kCal energia bevitelére van szüksége, ami nagyban függ a test felépítésétől (magasság, izomzat fajtája, testtömeg, testzsír százalék vagy tiszta izomtömeg) és a végzett munkától, sporttevékenységtől. Aki komolyabban kíváncsi, hogy mennyi az optimális kalória-bevitele, keressen rá az Interneten, kimerítő találatokra fog akadni.
Rátérve a lényegre, kevésbé fontos az étel energiatartalma, mint az étkezések gyakorisága. Megkockáztatom kijelenteni, hogy egészségesebb a több energia bevitele, ha az több étkezésre van lebontva, mint a kevesebb energia kevesebb étkezésre lebontva.
Ennek az a gyakorlati magyarázata, hogy a szervezetnek létezik egy energiaháztartása, amit automatikusan irányít magának. Ez a rendszer leegyszerűsítve úgy működik, hogy a bevitt energiát megszámolja és felhasználja azt a mennyiséget, amire szüksége van, amire nincs, azt elraktározza. Amikor elfogyott a működéshez szükséges energia előveszi a raktárban lévőt, és azt használja fel.
Lefordítva egy kicsit a biológia nyelvére, a bevitt táplálékot a szervezet cukorrá alakítja és a különböző szervi működések eredményéül (lebontás, feldolgozás, vércukorszint háztartás beállítása stb..) bekerül a vérkeringésbe. A vérkeringésen keresztül a cukor eljut a felhasználás helyeire (belső szervek, izmok, agy...) és glikogénraktárakba, hogy onnan azt szükség esetén gyorsan fel lehessen használni. Ez a mennyiség nélkülözhetetlen a helyes működéshez, ez az az energia, ami lehetővé teszi, hogy működjön a biológiai gépezet.
Az az energiamennyiség (más néven többletenergia), ami nem fér el a glikogénraktárakban, amire pillanatnyilag nincs szükség a szervezetben természetesen zsírrá alakul, hogy ebben a formában raktározásra kerüljön. Kialakulnak a hurkák, a férfiaknál jellegzetesen a hason és a háton, míg a nőknél jellegzetesen a csípőn és a fenéken (legkevésbé sem a mellen).
Amikor fogytán van az energia (kimerültek a glikogénraktárak és lecsökkent a vércukorszint) a szervezet megszólal, hogy éhes és automatikusan elkezdi energiává alakítani a raktározott zsírt. Ez persze nem teljes értékű és sebességű energizálás.
Ennyit háttérismeret bőven elegendő, ugyanakkor elég kevés ahhoz, hogy a szakértők megkövezzenek a szakmai hiányosságokért.
Most már magunk is belátjuk, ha egész nap nem eszünk semmit, a szervezet próbálja energizálni magát az elraktározott zsírból. Ennek hatásfoka nem 100%-os, ezért nem tudunk jó teljesítményt nyújtani sem fizikálisan, sem szellemileg (jó tudni, hogy az emberi agy igen jelentős fogyasztó és mindig éhes, még akkor is, ha tudatosan éppen nem terheljük), mert a kevesebb energia miatt a gép csak takarékon fog dolgozni. Amikor hazaérünk és (be)vacsorázunk a belső gépezetünk feldolgozza az élelmet és amire szüksége van felhasználja vagy feltölti a glikogénraktárakat, a maradékot elraktározza zsírnak (fúj egyet az úszóguminkba). A mérleg nyelve sajnos ebben a szituációban soha nem kerül középre, mert a vacsoránál elraktározott zsír mennyisége mindig nagyobb lesz, mint amennyit a nap folyamán le tud bontani, és fel tud használni.
Példával szemléltetve: a szervezetnek naponta 100 egység energiára van szüksége, amit egy étkezéssel este viszünk be. Este és éjszaka a szervezet felhasznál 20 egységet a többit elraktározza, mint zsír. Napközben munka alatt 80 egység energiára lenne szükségünk, amit élelmiszer hiányában a szervezetünk a zsírraktárból próbál felhasználni. Mivel a lebontás nem hatékony, a szervezetünk csak 70 egységnyi energiát lesz képes kinyerni. A végeredmény, hogy megspóroltunk magunknak 10 egységet, ami annyira nem is spórolás, ha jobban belegondolunk..
Nem javaslatként, és nem is jó tanácsként írom le, hanem mint beszámoló a saját tapasztalataimról, hogy a több táplálék, visszatérve a példához, akár napi 120 egység, sokkal inkább optimális, ha az több részletben kerül bevitelre (legyen az naponta hat, étkezésenként 20 egység, vagy ötször 18 egység és ebédre 30 egység...).
Egy hónap kellett a szervezetemnek, amíg megszokta ezt az táplálkozási szokásomat, és reagált rá, ami észrevehető volt a jobb közérzetemben, jobb munkavégzésemben és a mérlegen is a tükör előtt állva.
 |
|
frissítve:
2008-11-04 19:52
|